Egyszer volt hol nem volt... Volt egyszer egy szőke hajú, copfos kislány.

Nagy barna szemeivel és halk szavaival rengeteg kérdést szegezett a környezetének már egész kis korában hiszen a benne mélyen lakozó tudásszomj kifogyhatatlan kíváncsisággal látta el. Fel akarta fedezni és megérteni a világot. Nem igazán elégítették ki a felnőttektől kapott válaszok, mert megérzései azt sugallták, hogy az nem a teljes igazság. Érzékenységének köszönhetően arra a következtetésre jutott, hogy nem túl sok igaz dolog létezik a felnőttek világában. Egy jó darabig úgy gondolta hogy leginkább csalódni lehet bennük hiszen fájdalmat okoznak neki. Megpróbálta védeni magát úgy, hogy bezárta szívét az emberek felé. Mindazt a hitet és lelkesedést ami tovább dolgozott benne a természet felé fordította, imádta az állatokat, a növényeket, az erdőt minden élőlényével együtt, de leginkább a békákat.

Órákat tudott guggolni egy hangyaboly felett figyelve odaadásukat, szüntelen mozgásukat és tanulmányozva kapcsolatukat a környezettel. Ekkor érezte igazán felszabadultnak magát... Az volt az álma, hogy állatorvos lesz ha felnő...

Teltek, múltak az évek és a kislány felcseperedett. Időközben valahogy egyre távolabb kerültek életétől az erdők,mezők nyüzsgő eseményei, de lelkében mindig ott csengett hívószava. Mérnök lett. Mikor a munkahelyén ült folyton az ablakon nézett kifelé, vágyakozva a távolban ringatózó zöld fa lombok és a játszótéren viháncoló gyerekek társaságára. Szakmájához hűen oly precízen és szabályosan próbált a mások által helyesnek vélt úton járni, hogy lassan hatalmas, elviselhetetlenül nehéz vas lánccá vált minden érzése és gondolata. Egyszer csak döntött. Változtatni akar. Változni akar. Nem tudta még hogyan, azt sem hogy mivé, azt is csak kapiskálta hogy merre. Ismeretlen volt számára minden hiszen új volt minden. Új helyzet, új környezet, új tanulnivalók, de vett egy nagy adag bátorságot és ugrott egy nagyot bele az ismeretlenbe úgy mint régen a tó fölött álló stégről...

Elhatározása és cselekedetei egy új útra vitték, ami ezúttal sokkal közelebb állt szívéhez és lelkéhez. Ahogy újra hagyta kibontakozni kíváncsiságát, egy bölcs tanító lépett az életébe. Segített neki átértékelni a világot és önmagát, hogy végre úgy láthassa ahogyan csak ő tudja.

Ahogy egyre többet kezdett foglalkozni meditációval és önismerettel, lassan kezdte átszőni a mindennapjait a szeretet, a nyugalom és az öröm érzésének milliónyi árnyalata. Most már nem csak az erdőt járta, a hegyeket, tengereket is.

Egyre több mindent kezdett érteni és érezni a természetben rejlő rendezettségből, és szimbiózisból. A mai napig a lelke kitárul, szíve otthonra lel és inspirációt merít minden alkalommal mikor magas hegyekre, zöldellő erdőre vagy a hullámzó tengerre hangolódik. Az EGY-ség átélt pillanatai ezek, melyekben az alkotások magjai fogannak.

Közel sincs vége :)

A természetes körforgásban minden érték, minden sejtnek, molekulának, szövetnek megvan a helye, hogy hova és mivé alakul át. Lássuk mi is az értékét egy apró fa darabnak, amelyet a fa életében Földanya táplált és az erózió faragott tökéletessé. Az élet egy szobrász mester ha a fák szerteágazó, robusztus törzsére tekintünk, és egyben festőművész ha az ég ezer arcát nézzük.

A vadonból, földből származó alapanyagok különlegesek hiszen keletkezésük közben is természetes erők formálták mint a szél, a víz és a bolygónk mélyén hatalmas nyomásként ható gravitáció. Teljesen áthatja rezgésüket az alapelemek valamely kombinációja. Ezért képviselnek örök értéket az ásványok, olyanok, mintha egy másik világból érkeztek volna. Egy, a föld mélyén rejtőző számunkra sok szempontból ismeretlen világból, ahol évezredek óta fennálló terhelés hatására lassú szerkezeti, anyagi változásokon mentek keresztül. Érintetlenek, tiszták mert a rájuk nehezedő hatalmas földtömeg egyfajta védelmet is nyújtott a föld felszínén zajló változásokkal, környezeti hatásokkal szemben. Mindegyik darab egy egyedi történetet hordoz magában, melyet kibonthatsz és megérthetsz ha ráhangolódsz. Lehet, hogy neked mást mondd el mint nekem, hiszen mások vagyunk, másképp látjuk a világot, más tapasztalatokat gyűjtöttünk az életben, és másfajta segítségre van szükségünk önmagunk megtalálásához. Válaszd azt az alkotást, amelyik téged megszólít. Engedd, hogy egy kicsit lelked érzései vezéreljék döntéseidet, cselekedeteidet! Én is így teszek mikor rálelek a Földanya egy kincsére, majd új köntösbe foglalom neked. Válogass kedvedre, ízlelgesd nyugodtan az egyes darabok számodra hordozott értékét!

Szeretettel:

Szilvia (nevem jelentése erdő, erdőből való)