Mi történik, ha egy alkotó kilép a hagyományok keretéből, és egészen más utat választ?

Mi történik, ha egy design galéria felülírja korábbi működési elveit?

Mi történik, ha ők ketten találkoznak?

Két bátor döntés kapcsolódik össze, és egy csipetnyi rátermettséggel egy sikeres utat járhatnak be együtt.

Krausz Diával több, mint egy éve találkoztam először. Az akkori koncepciót átgondoltnak és ígéretesnek tartotta, ám akkor épp külföldi kapcsolatokat épített, ezért az ismeretség megmaradt az eszmecsere szintjén.

Mindenki tette a dolgát, de tudtunk egymásról.

Majd jött egy gondolat, kezdeményezés, hogy a Kreatív Kohézió alkotói bázisként működjön tovább, Dia pedig épp egy új elképzeléssel a tarsolyban, helyet keresett magának.

Felhívásomat látva, amely egy jó hangulatú, inspiráló teret ígért, az alkotói munkavégzést támogató hozzáállást, valamint a leendő megrendelői számára könnyű megközelíthetőséget, bennünket választott.

Kifinomult, ízléses, de nem konvencionális darabok jellemezték Dia korábbi alkotásait, ezért nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok.

Viszont, amikor elárulta nekem az új irányvonalat, ami a koncepcióra vonatkozik, kíváncsian vártam, miről is van szó, s hogyan is néz ez ki a való életben.

Hiszen karikagyűrűt, eljegyzési gyűrűt ezerszámra találni: kicsit, nagyot, csavartat, köveset, fényűzőt, diszkrétet.. .

Valamint, eltekintve attól, hogy létezik a hagyományos „arany”színen kívül fehérarany és vörösarany is, illetve ezek kombi megjelenése, a karikagyűrű kerek, és slussz.

Vagy nem?

KI MONDTA, HOGY EGY KARIKAGYŰRŰ CSAK KEREK LEHET???????

Dia az egyszerűbb, letisztult formákat képzeli el, és alkotja meg a nem „szabályos” jegyesek ízlésvilágára építve, illetve azokéra, akik kicsit kilógnának a sorból a nagy napon is.

„ Izgalmas lehetőség úgy tervezni, hogy az ember közben tudja, hogy ami most készül, az elsősorban a párról szól, hiszen a gyűrű, mint szimbólum fejezi ki két ember közös döntését.  Egy életen át, minden nap ezzel az ékszerrel közlik majd a világgal az összetartozásukat.”

 Legyen hát a gyűrű olyan, ami nem csak „egy”  gyűrű, hanem legyen A gyűrű.

S így született meg az első nem szabályos gyűrűpáros, amely azóta kiegészült egy kísérőgyűrűvel is.